Körös-Maros Nemzeti Park

A nemzeti park honlapját, itt tekintheti meg.

Csikóspuszta

A nemzeti parki területen kívül, a Királyhegyesi-puszta nyugati oldala mellett található a Csikóspusztai-tó. Ez a kardoskúti Fehértó mellett a tájegység utolsó, természetes állapotban megmaradt szikes tava, partján szép és fajgazdag löszpusztagyepekkel. A tóparti erdőben található a Blaskovich-család kriptakápolnája. A majorban az egykori uradalmi kastély látható, mely magántulajdonban van.
A puszta nagyobb részét 1772-ben a király báró Harruckern Ferencznek adományozta. A kisebbik részt Apátfalva és Magyarcsanád bérelte a marosi kincstári uradalomtól. 1844-ben erre települt a dohánytermelő közösség, ez lett Kiskirályhegyes (ma: Királyhegyes), a nagyobbik magántulajdonú rész Nagykirályhegyes (ma: Királyhegyes-Csikóspuszta). A báró örökösei Nagykirályhegyest 1789-ben eladták a grófi Keglevich családnak, amelynek egyik tagja zálogba adja Blaskovich Bertalannak. A gazdaságot Bertalan harmadik fia, István örökölte. István és a zombori Rónai Amália házasságából 8 gyermek született. A családi szálat Ernő vitte tovább, akinek 3 gyermeke született a monyorói Urbán Erzsébettel kötött házasságából. Két fiuk, Ernő – aki (tápiószentmártoni birtokon gazdálkodott)  és Péter, aki a nagykirályhegyesi birtok ura volt. 1945-ig ők voltak Nagykirályhegyes utolsó tulajdonosai. Az 1945-ös földosztás után a lebontott urasági épületek anyagából a birtok területén sorra épültek a kis családi házak. 1949-ben a volt major területén gépállomást hoztak létre, ami az 1970-es évekig virágzott, majd hanyatlásnak indult, aztán végleg be is zárt.1950-ben  a tanácsrendszer kialakulásával a volt Blaskovich-birtokon lévő települést, Nagy-Királyhegyest Csikóskút-puszta néven Királyhegyes község közigazgatási területéhez csatolták. Ekkor lakosainak száma 200 fő körül mozgott. Önálló termelőszövetkezete, általános iskolája volt. Ma, lakosainak száma 20 fő, az egykor virágzó kicsi település utcáin többnyire üres, omladozó házak sorakoznak. Néhányan azért még ilyen körülmények között is megtalálták számításukat, csodálatos természeti értékeit felismerve próbálják újraéleszteni a pusztulásra ítélt települést. Csikóspuszta a természet közeli állapotban megmaradt élőhelyek egyike.
1997. óta tájvédelmi terület, a Körös-Maros Nemzeti Park egyik területi egységének, a Csanádi pusztáknak részét alkotja. A Délkelet-Alföld sajátos hangulatú tájain számtalan országos, sőt nemzetközi jelentőségű természeti érték található. A számtalan itt átvonuló madárfaj közül kiemelhetjük a darut, a kis liliket és a pólingokat amelyeknél a világállomány jelentős része érinti vonulása során az említett nemzeti parki  élőhelyeket. Európa-hírű a túzok állománya, párzásuk idején sok külföldi kíváncsi a különleges jelenségre. Növényvilága is több természetbúvárt vonz ide. A természetföldrajzi adottságok, valamint a Körösök és a Maros folyó több ezer éves munkája, természetalakító tevékenysége során kialakult jellegzetes tájszerkezet szükségessé tette e területek egységes természetvédelmi kezelését.
A területre csak a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának engedélyével lehet belépni.

Száraz-ér

A Szárazér a Maros egykori medréből (mellékágából) kialakult vízfolyás, amely a korábbi időszakokban a hordalékkúp belvizeit gyűjtötte össze és vezette a Marosba. Központi helyet foglal el a Maros-hordalékkúp zöldfolyosó hálózatában. A Szárazér és a partján található vegetáció táplálkozó-, szaporodó- és búvóhelyet biztosít sok állatfajnak. Partjai mentén olyan gyepterületek is meghúzódnak, ahol az eredeti löszpusztai vegetáció ritka növénytársulásai, egyes védett növényfajai is fennmaradhattak (Tompapusztai löszgyep, fokozottan védett terület).